Köszöntő

Köszöntő

Kedves Látogató!

Szeretettel üdvözlöm családtörténeti oldalamon!
E honlapot azért hoztam létre, hogy minden érdeklődővel megoszthassam a történelmi Magyarországon élt és élő Benke családok múltjával kapcsolatos kutatási eredményeimet. Vizsgálódásaim elsősorban a Magyarországon és Erdélyben élő nemes, illetve lófő Benke családokra vonatkoznak, de értelemszerűen kiterjednek minden, Benke vezetéknevű személlyel kapcsolatos történeti forrásra.

Remélem, hogy az itt talált adatok a családtagok, más családtörténeti kutatók vagy akár hivatásos történészek figyelmét is fel fogják kelteni, és lehetőségeikhez, illetve érdeklődésükhöz mérten értékes adatközléssel, munkával ők is gyarapítani fogják a Benke család(ok)ról meglévő ismereteinket! Ugyanakkor magam is készen állok hasonló segítséget nyújtani más genealógiával foglalkozó kutatóknak!

Technikai információk:

Kellemes böngészést kívánok!

Benke Tamás
Verőce, 2012. július 15.

Az oldal legutóbb frissítve: 2018.XI.4.

Figyelem!

Aktuális családkutató tevékenységemről beszámolókat olvashat 2016. szeptemberében indult családtörténeti blogomon! Kattintson ide a megtekintéséhez!

Felhívás a családtagokhoz

Szeretettel megkérem mindazokat, akik Benke vezetéknevet viselnek, illetve ilyen nevű rokonaik vannak, hogy minden érdeklődésre számot tartható adattal járuljanak hozzá családjaink múltjának feltárásához!

Természetesen minden egyénnek joga van személyes múltját tetszése szerint kezelni, értelmezni. A zavartalan, nyugodt magánélet minden ember számára fontos érték.

Azonban nagyon fontos megértenünk, hogy az ember nem egyedül áll a világban, születik valakitől, tartozik valahova. Az efféle kötődés legelső foka a család. A szülők, testvérek, rokonok iránti szeretet minden jóérzésű ember számára az egyik legfontosabb tényező az életben.

A család pedig nemcsak az egyazon korban élőket köti össze, hanem évszázadokon keresztül élő emberek tucatjait, sőt százait; olyan személyeket, akiknek nem egyszer nehéz, áldozatos élete nélkül az utódok, vagyis mi, ma nem élhetnénk. Mindez nemcsak kegyeletet, tiszteletet ébreszt régi őseink iránt, hanem ösztönös kíváncsiságot szül: megismerni, kik is voltak, hogyan éltek elődeink? Mindez nem csak azért érdekes, sőt hasznos, mert sikereikből és hibáikból tanulságot vonhatunk - s így voltaképpen saját „családi géniuszunkat”, szellemiségünket ismerhetjük meg - hanem mert csak így kaphatunk választ olyan egyszerű kérdésekre is, hogy miért azon a településen, abba a vallásba, azon anyagi keretek közé születtünk, ahová.

Mindez azonban - a múlt. A családunknak azonban - remélhetőleg - jövője is van. Képzeljük hát magunkat utódaink helyébe!

Jómagam kutatásaim során számos alkalommal sajnálattal tapasztaltam, hogy a családunkra vonatkozó okiratok közül sok elkallódott a történelem viharaiban, mások pedig elérhetetlen helyen vannak. Ennél is nagyobb gondot jelentett azonban a család egyes ágai közötti szolidaritás hiánya: hogy pár emberöltő múltán egymástól 20-30 kilométerre élő emberek már alig emlékeztek egymással való rokonságukra. E helytelen magatartásnak kedvezett az utóbbi 150 év idegen eszmeiségen alapuló, a nemzeti, keresztény sőt egyetemes emberi érzést és gondokozást elnyomó ideológia, mely a családi eredet ismeretét, firtatását tabuvá tette. Ilyenformán sokakból még az igény is kiveszhetett, hogy érdeklődjenek őseik iránt!

Ám a kérdés nyitott: ha családunk fennmarad, s később, emberibb időkben teljes családi és nemzeti öntudattal ismét érdeklődni fog múltja iránt: vajon mit fog fölmutatni számukra a mi korunk? Mit hagyunk hátra számukra mi? Ha úgy állunk a kérdéshez, mint apáink, nagyapáink - sajnos nem sokat! Képzeljük el, ha késő ivadékunk a rideg születési és halálozási dátumok, boncjelentések mellett netán arra is választ akarna kapni: milyen ember volt őse, mit gondolt, mit és hogyan cselekedett? Hogy töltötte gyermekkorát, mi befolyásolta pályaválasztásában, mi segítette vagy gátolta előmenetelét, párválasztását, életét? S mit fognak találni a mi korunkból? Mi kerül majd eléjük, a mi legújabb kori levelesládánkból?

Néhány gázszámla?

Bárki beláthatja, hogy ez nemcsak végtelenül siralmas lenne, hanem nevetséges is! Nevetséges: mert a mi saját hibánkból adódna, a mi szűk látókörű, önző elzárkózásunkból! A mai korban, amikor az ember minden banknak, internetes közösségi és kereskedelmi oldalnak, közszolgáltatónak, hivatalnak, munkahelynek, sportklubnak stb. megadja legszemélyesebb adatait, valóságos álszemérem, nevetséges butaság volna elzárkózni attól, hogy legalább születési helyünket, időnket, családtagjaink nevét, lakhelyünket, egyszóval, a legegyszerűbb tényszerű adatokat, melyeket az összes szomszédunk, kollégánk, ismerősünk tud, melyeket bárki ki tud keresni a telefonkönyvből vagy az Internetről, lejegyezzük utódaink számára. Mindenkivel megosztjuk ezeket az adatokat - csak a saját vérünktől, saját utódainktól tagadnánk meg?! Ennyire nem hatolhatott mélyre a nihilizmus méregfoga, egy magyar ember lelkében sem!

Egy évezred áll előttünk. Csak rajtunk múlik, hogy utódaink számára - amennyiben lesznek - sőt az egész magyar történet számára, a következő évezred ránk vonatkozó eseményeit lelkiismeretesen dokumentáljuk!

Az ilyesmi - lelkiismeretesség és pontos dokumentáció - nem példa nélküli. Egyes afrikai törzsek tagjai ma is több mint fél évezredre visszamenőleg, megszakítás nélkül, emlékezetből fel tudják sorolni összes ősapjuk nevét - a bibliai nemzetségi felsorolásokhoz hasonlóan. Aki ősei emlékét nem őrzi ilyen lelkiismeretesen, azt ott kevésbe veszik!

A legrégibb nyugat-európai (nemes) családok, amelyek nemzetei a latin betűs írást a magyarságnál több évszázaddal korábban felvették, szintén dicsekedhetnek efféle, de papíron megőrzött emlékezettel. Ezek közül Magyarországon legismertebb az Erdélybe költözött, nürnbergi eredetű hallersteini Hallereknek 1538-tól a XVIII. század végéig vezetett családi könyve, melyben a legelső, oklevéllel igazolható adat az 1198-as évről szól. Hasonló könyvvel számos ősrégi, később magas rangot is megért külföldi család dicsekedhet - ezek közül jó párat már a Kr. u. 1000. év körül elkezdték írni.

Még korántsem tisztáztam a nemes Benke-család(ok) történetének minden vonását, de már most kétségtelenül, okleveles és társadalomtörténeti adatokkal bizonyítva állíthatom, hogy e család írott forrásai legalábbis a XIII. század elejéig, míg magyarországi jelenléte és szabad, majd nemesi státusza egészen a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Tehát egyike azon, mára már megfogyatkozott családoknak, melyeknek múltja régiségben a legfényesebb nevekkel vetekszik.

A fenti, reális lehetőséget és morális kötelességet figyelembe véve határoztam el magamat lassan 10 éve családunk múltjának lehető legteljesebb feltárására, amit életem végéig folytatni szándékozok, s most e felhívással kérem a családtagokat, hogy személyes adataikkal, visszaemlékezéseikkel, családi vonatkozású okmányaikkal, tárgyaikkal, fénykép- és egyéb felvételeikkel, illetve ezek másolataival, s a még élő idős hozzátartozóik kikérdezésével járuljanak hozzá ehhez a munkához! Mindezekkel egy folyamatosan bővített, átdolgozott családtörténeti monográfia megteremtése a célom, mellyel családunk elmúlt közel egy évezredének állítunk emléket.

Ezen felül elhatároztam, hogy a család jövendő, talán új évezredre szóló történetéhez kútforrásul, egy igényes kiállítású családi könyvet (kódexet) készíttetek, melyet a régi családi kódexeknek megfelelően, a családtagok és fontosabb események megörökítésére használhatunk.

Ily módon,

rendkívüli értéket tehetünk majd a családunkkal, illetve az általunk átélt korral foglalkozó utódaink kezébe.

A kutatómunkához, illetve nemzetségkönyvhöz való hozzájárulás módjáról a Kutatás menüpont alatt részletesebben írok.

Adja Isten, hogy az elmúlt századok homályos történetére munkálkodásunk elegendő fényt vessen, az előttünk állókat pedig a most készíttetett családi könyv teljes világossággal kövesse!

Felhívás családtörténészekhez

Ma, amikor országszerte a családtörténeti kutatások felélénkülésének vagyunk szemtanúi, és mind többen foglalkozunk a régi magyar történelem, jogrend és családi élet megismerésével, előremutató és szükséges dolog, hogy ne csak saját családunk és társadalmi körünk iránt legyünk figyelmesek, hanem osszuk meg egymással forrásainkat, véleményünket.

Minden család levéltárában lappanghatnak mások története szempontjából fontos, sőt döntő jelentőségű iratok. Mivel a különálló (köznemesi) fondok, levéltár-töredékek feltárása általában csak az adott család érdeklődésébe esik, fontos, hogy a másokra vonatkozó ilyetén adalékok közlésre kerüljenek, különben talán sosem vagy csak sokkal később látnak napvilágot.

Emellett többször tapasztaltam, hogy érdemes más családok történetét, heraldikáját is tanulmányozni, akkor is, ha rokonság vagy közös lakhely ezt nem indokolja, mert maga az átélt történelmi kor az összes családot összeköti, s a mások életében előforduló jelenségek a saját családtörténetünk értelmezésében is kor- és társadalomtörténeti fogódzót jelenthetnek. Mindez a köznemesi és főúri családok közötti viszonylatban is áll, mert a közöttük fennálló familiáris, vagy (inkább korai időkben) rokoni kapcsolat, illetve birtokközösség még akkor is érdekes tényeket szolgáltathat, ha az egyes családtagok sorsai, mozgásterük merőben különbözött.

Nagy örömömre szolgálna, ha az általam átvizsgált források, valamint genealógiai, heraldikai és főként építészettörténeti ismereteim révén segítséget nyújthatnék a hozzám hasonló, elhivatott történetbúvároknak, illetve a legszívesebb hálával veszem, hogyha bármilyen, kutatásaik során a Benke családdal kapcsolatban felmerülő adatról értesítenek, vagy azokat - valamilyen formában - a rendelkezésemre bocsátják!

A Történet és Kutatás oldalakon bővebben tájékozódhatnak a kérdéses Benke családok egykori és mai lakhelyéről és egyéb adatairól; valamint megtalálhatják a forrás-feltáró munkám során előkerült, más családokra vonatkozó iratok jegyzékét is.

Oldaltérkép